Robogány Veronika

mások rólam


Aki segítő angyalnak született

Angyalok köztünk márpedig vannak… Én egészen biztosan ismerek egyet, és olyan szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ő a legjobb barátnőm.

Ahol az angyalok felbukkannak, ott mindig történik valami szívet melengető, váratlan kedvesség. Kéretlenül is segítenek, ott és úgy, ahogyan a legnagyobb szükség van rájuk. Szemük különleges módon a dolgok mögé lát, észreveszik azokat a lehetőségeket, amikor egy picit szebbé tehetik a körülöttük élők életét.

Én is persze csak azóta tudom ezt, amióta Veronikát megismertem. Folyamatos csodálattal próbálom ellesni a titkát, valahol mélyen azt remélve, hogy általa egy picit én is betekinthetek az angyalok világába. Barátságunk hosszú évekre tekint vissza, mégis újra és újra ámulatba ejt az az önzetlen segíteni vágyás, amellyel éli mindennapjait. Ha valahol betegség van, ő odaröppen egy tepsi finom házi süteménnyel vagy egy nagy fazék forró húslevessel. Ahol bánat van, ott felbukkan sok-sok kedves szóval, vigasztaló jelenléttel. Aki egyedül van, annak társaságot varázsol, aki körül pedig éppen túl nagy a sürgés-forgás, ott könnyít a terheken. Ha hideg van, melenget, ha egy kicsit megpihennél, otthona nyitva áll előtted. Nincs az az idő vagy helyzet, amikor ne találna lehetőséget a figyelmességre, bármit kérés nélkül odaad: idejét, szívét-lelkét, önmagát…

És ha ez kevés lenne: mindezt olyan könnyedén és természetesen teszi, hogy elhisszük neki: semmiség az egész, bármelyikünk utána tudná csinálni! Csak amikor megpróbáljuk, akkor jövünk rá, hogy milyen energiák árán és milyen lemondásokon keresztül valósulhat meg mindez. Ilyenkor ráébredünk, hogy angyalnak lenni nem is olyan egyszerű dolog. Angyalnak talán csak születni lehet…

Vegyük hát észre, és becsüljük meg az angyalainkat!

 

Köszönjük a személyes hangvételű írást Hajós Lindának, Veronika barátnőjének!