Hajdu Ágnes


Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, aki korán megszerette a meséket, az erdő-mező virágait, vadjait. Minden érdekelte, amit a szülei csináltak, amit mutattak neki, és egyre többet tudott a világról. Örült, ha nyílt a hóvirág vagy a kockás liliom, ha a csiga kidugta a szarvát, ha újra megjöttek a gólyák, de akkor örült ám csak igazán, mikor kistestvére született! Sőt aztán még egy, és a húgainak már ő mesélt, ő énekelgetett, ő nyitogatta a szemüket a világ csodáira. Ahogyan nőtt, növekedett, egyre inkább értette, mire van szükségük az embereknek, hogy lehet csöndben, szinte észrevétlenül örömet szerezni nekik. Mire felnőtt lett, már tudta, hogy vissza-vissza kell térni a gyökerekhez, hogy mi mindent érdemes megőrizni, hogy az ismeretlen dolgoknak utána kell nézni, hogy jó tájékozottnak lenni, mert mindezekkel könnyebb eligazodni a világban.
És még mindig visszajár a Négyszögletű Kerek Erdőbe, a Mumin-völgybe, útra kel Gerry bácsival a világ körül, most pedig Borkát is kézen fogja, hogy szemmel kísérje felfedező útján.

 

Köszönjük az írást Ágnes családjának: Édesanyjának és testvéreinek!