Gurmai Beáta

Önélet (amit fontosnak tartok)


Önéletrajz

 

Egyszer voltam, hol nem voltam. Irinyó-pirinyó gondolat sem voltam. Véletlen csöppentem a családomba, de annál nagyobb örömmel fogadtak, kényeztettek. Mindkét nővéremtől nagyon sokat kaptam gyerekkoromban. Édesapám meghalt, amikor hét éves voltam. Hiányát kamaszkoromban éreztem hevesen. Az érzés megszelídült, de permanens. Édesanyám egyedül, féltéssel, igyekvő elengedéssel nevelt fel bennünket. Sok áldozatot hozott, ezt tudtuk. Ahogy összerakom, a kezdeti hisztik után, sokáig extra jó gyerek voltam. Kamaszkoromban boldogan éreztem rá a rosszaság ízére, ez a késői kamaszkor néha még most is tart. Sokszor volt (van) lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem tudok elég jó lenni.

A gyerekkor: a családi rablórömi partik, a heti többszöri színház, hangverseny és operaelőadás édesanyámmal. A végeláthatatlan balatoni nyaralások reggelijei a fedett verandán, a nagymamám konyhakertjéből szedett friss paradicsommal, a húsleveses hosszú családi ebédek a vidéki rokonoknál, az idős tantiknál töltött teadélutánok, a nyikorgó parkett és a melléütött billentyűk a legangyalibb zongoratanár néni félhomályos, leválasztott lakásában.

A gyerekkor még: a sziklás, kopasz hegy tövében az utcánk. A kertünkben a barack- és cseresznyefa-virágzás tavasszal, a homokozót árnyékoló nagy diófa ősszel. A százszorszépekkel teli fű az arcom mellett, forró nyári délutánokon. A ház, ahová születtem, és ahol édesanyám még ma is él.

A gimnáziumi évek: a vonattal és stoppal bejárt, kinyíló Európa. A nagy képtárak és a kortárs galériák felejthetetlen izgalma, illata.

A fiatal felnőttkor beláthatatlan szabadsága, az egyetemi évek meghatározó szellemi közege: végtelen fotózások egy analóg korban, szerelmek, felolvasások, filmklubok és művészfilmek minden mennyiségben. És, „tudod: a tenger...” 

Sokat kerestem, sokféle önkifejezési formát találtam. A legmeghatározóbb, legkitartóbb önkifejezési formám a fotó. A saját árnyékom már rég nem érdekel, mások portréi annál jobban. Szeretem szeretteimet szépnek láttatni.

De bármi más alkotó tevékenység inspirál. Kényszeresen új és új dolgokat kell kipróbálnom, létrehoznom. Lázban égek mindig. Alkotásiban. A rendszerek összeállítása érdekel, emberek, konstrukciók összeillesztése. Ez néha sikerül, néha nem.

Életem legnagyobb ajándéka, hogy megtaláltam a férjemet. Bizonyos vagyok abban, hogy ez nem az én érdemem. Isten kegyelme. Az összes hiányosságunkkal, gyengeségünkkel, bénaságunkkal: azt hiszem, összeillünk. Mindennapi csoda számomra, hogy így fogadjuk el, így tiszteltjük egymást. Persze igyekszünk dolgozni azon, hogy ne rontsuk el a készen kapott idillt. Ezek a gesztusok – a másik nagyvonalúsága miatt – nem jelentenek áldozatot, könnyen adhatók, de mégis nagyon fontosak.

Életem másik legnagyobb ajándéka, hogy a férjemmel teljes egyetértésben lett négy különböző, különleges kislányunk. A(z elég jó) szülővé válást a legnagyobb, legnehezebb, legszebb és legfelelősségteljesebb feladatnak gondolom.