dr. Ficzere Mariann

Önélet (amit fontosnak tartok)


Önéletrajz

 

Már egészen kisgyerekkoromban elhatároztam, hogy orvos leszek. Ennek megfelelően választottam meg tanulmányaimat is. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem, majd felvételiztem a budapesti orvosi egyetemre. Előfelvettként kerültem be az egyetemre, ami azt jelentette, hogy csak a következő évben kezdhettem meg a tanulmányaimat. Az egyetem előtti évben a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán dolgoztam mint segédápoló. Ezalatt alaposan megtapasztaltam, hogy mit jelent betegeket ápolni és gondozni. Elhatároztam viszont, hogy nem szeretnék felnőtt embereket gyógyítani, és az egyetemet már azzal a tudattal kezdtem el, hogy gyermekorvos leszek.

1991-ben kaptam meg a diplomámat, és közvetlenül az egyetem után a Budai Gyermekkórházban helyezkedtem el mint gyermekorvos. A kórházban eltöltött évekre nagy szeretettel emlékszem vissza. Ez az intézmény nagyon családias és jó hangulatú hely volt. Szinte azonnal dolgozhattam önállóan, de emellett nagyon sok segítséget és támogatást is kaptam a tapasztaltabb kollegáktól. Itt 19 év alatti gyerekeket láttunk el, így minden korosztály gyógyításában nagy gyakorlatra tettem szert. A gyermekkórház profilja az endokrinológia és a diabetes volt, így ezeken a területeken sikerült nagyobb jártasságra szert tennem, de mélyebben beleláttam a gasztroenterológia, allergológia, pulmonológia rejtelmeibe is.

1998-ban szereztem meg a csecsemő- és gyermekgyógyászat szakvizsgámat. A terveim között az szerepelt, hogy a szakvizsgát követően házi gyermekorvosként folytatom majd a munkámat. Így is lett, 2002-ben vásároltam egy gyermekorvosi praxist az V. kerületben, ahol a mai napig is dolgozom. Szeretem a munkámat, nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak, és főként azt nem, hogy ne gyerekekkel foglalkozzak. Azt mondják sokan, hogy a gyerekeket nehéz gyógyítani, mert sokszor még nem tudják elmondani, hogy mi fáj nekik. Ezzel szemben, azt hiszem, hogy pont ettől könnyű, hiszen ők nem vezetnek félre, ha fáj, azt kimutatják, ha betegek, az látható. Szeretek gyerekekkel dolgozni. Egyrészt azért, mert nagyon szeretem őket, de azért is, mert mérhetetlen sok szeretetet, kedvességet és ragaszkodást kapok tőlük. A rendelő mellett bölcsődébe is járok mint bölcsődeorvos, az mindig a napom fénypontja, amikor a sok alig 3 éves szeretettel odaszalad hozzám, és megölelget. Ezek az alkalmak azok, amikor feltöltődöm a nap további részére. Azt is nagy boldogság számomra látni, hogy a gyerekek örömmel jönnek be hozzám a rendelőbe, sokszor külön kérik az anyukájukat, hogy „látogassuk meg már végre a doktor nénit!”, és ugyanolyan mosolyogva távoznak tőlem, mint ahogyan érkeztek.

A munkám során nagy tapasztalatra tettem szert a csecsemők és kisdedek gyógyításában és gondozásában. A betegségek tekintetében is hasonló a helyzet, minden korosztályban (0-19 éves kor között) szinte minden betegséget „házon belül” oldok meg, legyen szó légúti, fülészeti, gasztroenterológiai megbetegedésről. Mivel már közel 25 éve dolgozom gyermekorvosként, ez idő alatt nagyon sok betegséggel és problémával találkoztam.

A magánéletemben is tudom alkalmazni az így nyert tudásomat, mert 2 fiúgyermek (17, 21 évesek) édesanyjaként számos megoldandó problémával kellett már szembenéznem. Több mint negyedszázada élek harmonikus házasságban, és boldog embernek tartom magam.