dr. Ficzere Mariann

mások rólam


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismama, aki keresett egy új orvost kisfiának. Sajnos az előzővel egyszerűen nem jött ki különböző okok miatt. Talán azért, mert egyszerűen nem bízott szakmai tudásában, vagy azért, mert kommunikációs akadályok voltak, vagy pusztán azért, mert nem voltak szimpatikusak egymásnak. Nem volt egyszerű új orvost találni. A feladat önmagában sem egyszerű, de hogyan válassza ki az ember a legjobb gyermekorvost Magyarországon vagy külföldön, ha nem az adott országból származik, és más rendszerhez szokott? Minden gyerekes ismerősömet megkérdeztem a környéken az ő dokijukról. Aztán egyszer csak hihetetlenül egyszerűvé vált a dolog, pedig olyan ember ajánlott valakit, akinek nem is volt gyereke. Amit mondott, a mai napig érvényesnek és igaznak tartom. Nevezetesen azt, hogy bizalom nélkül nem lehet orvoshoz fordulni, és ha lenne gyermeke, akkor ő csak ehhez a doktorhoz menne. Amikor felhívtam telefonon, egyből ki is derült – már látatlanban –, hogy rendkívül kedves és segítőkész ember. Nemsokára, amikor a buszon először összefutottunk, kiderült, ismerjük egymást a környékről. Ő is a kerületben lakik, sőt, a fiaink egy suliba járnak – talán emlékszem a fiaira, mert tanítottam is. Szóval kicsi a világ. Olyan nagy dolog az, hogy az ember kismamaként szakemberhez fordulhat, ha kérdése van, valaki beteg, vagy csak ha az ő véleményét is kikérné. Mekkora megkönnyebbülés az, hogy ha egy oltás miatt találkozniuk kell, a gyermek nem izgul, nem görcsöl, mert tudja, minden rendben lesz. Hát igen, egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kismama, aki nagy szerencséjére talált a családjának egy olyan szakembert, akit azóta is csak úgy hív az egész család: „Mariann, a mi dokink”.

 

Köszönjük az írást a "Farkas falkának"!