Bemutatkozás

A bemutatkozás rituáléját nem egyszerű elfogadtatni a kicsikkel, de a saját mintával és vicces gyakorlással meglátásunk szerint sokat segíthetünk nekik. Borka mintájára érdemes bemutatkozósat játszani a kicsikkel. A biztonságos közegben történő játékos gyakorlás segítségükre lehet számukra az ismeretlen helyzetek megoldásában.

A Borka könyve című mesekönyvben Borka, miután megtanította a bemutatkozás alapvető szabályait, elárulja azt is, hogy a nagypapáival gyakran játszik bemutatkozósat: „ Először úgy csinálunk, mintha nem ismernénk egymást, ilyenkor Tata, az egyik nagypapám megáll előttem, én nyújtom a kezemet, és igyekszem annyira megszorítani az övét, amennyire csak bírom. Akkor a Tata játékból kicsit feljajdul, majd egészen lehajol hozzám, hosszan farkasszemet nézünk, és megpróbáljuk nem elnevetni magunkat. Aztán én hangosan bemutatkozom: Nagy Borka. És erre ő azt mondja: Nagy Mihály vagyok, örülök, hogy megismerhettem. Részemről a szerencse - teszem hozzá én, és akkor általában kipukkad belőlünk a nevetés/.  A másik nagypapám, Apapa, ha ismerkedőset játszunk, fejet hajt, összecsapja a bokáját, erre én pukedlizem, kecsesen nyújtom a kezemet, és bemutatkozom. Mire ő kezet csókol, és azt mondja: Nagyon örvendek, kisasszony! Persze ilyenkor is nagyon nevetnem kell, mert ez olyan régimódi bemutatkozás."

 

Mint általában a társadalmi együttélés íratlan szabályait illetően, a bemutatkozásnál a játékos gyakorlás mellett, a szülők által nyújtott minta fontosságát hangsúlyoznánk. A gyerekek számára (főként a szégyenlősebbeknek) akár a nevüket is nehéz lehet megmondani, mivel reflektorfénybe kerülnek. Legyünk tapintatosak, és türelmesek. Ha a gyermekünk azt látja, hogy mi szülőként oldottak vagyunk egy ilyen helyzetben, és mindig bemutatkozunk az ismeretleneknek, amikor szükséges, ők is utánozni fognak minket, de ennek a tanulásnak az ütemében nagy egyéni eltérések mutatkozhatnak.

 

A bemutatkozásnak, az ismerkedésnek természetesen a felnőttek számára ugyanígy megvannak a maga íratlan szabályai. Ezeknek a szabályoknak az ismerete biztonságérzetet adhat számunkra is, hiszen az ismeretlen helyzetektől nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is tartunk néha.

Akik esetleg bizonytalanok néhány részletet illetően, azoknak érdemes átgondolniuk, esetleg átismételniük a következőket:

Bemutatkozáskor mindig a nő kezdeményez vagy azonos neműeknél az idősebb.

Ha az ismerkedéskor közös ismerős jelen van, akkor ez a közös ismerős közvetít. Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek. 

Társaságban a bemutatás a házigazda feladata. Javasolt a következő fordulatok egyike: "Engedje meg, hogy bemutassam", "Hadd mutassam be neked kedves....", "Bemutatom a nővéremet....". „Szeretném bemutatni a férjemet...” „Kérlek, ismerkedjetek össze...

Ha nincs közös ismerős és ismeretlenek között az udvariasság szabályai szerint én kezdeményezem a bemutatkozást (mert én vagyok nő vagy az idősebb), akkor ezt követően a velem lévő férfit vagy fiatalabb nőt én mutatom be új ismerőseimnek.

Bemutatkozásnál illik állni (felnőtt nőkre ez nem vonatkozik), illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját, teljes nevet mondani.

Bemutatkozás során kezet fogunk. Az idősebb nyújtja a kezét, ha pedig egy férfi és egy nő ismerkedik, akkor a nő, függetlenül a korától.

A tegeződést mindig a nő kezdeményezi, a nő ajánlja fel, azonos neműek között pedig – hasonlóan a kézfogás kezdeményezéséhez – az idősebb.

Ha a bemutatkozás alapvető szabályai között otthonosan mozgunk, akkor jöhetnek a nehezebb helyzetek, első látogatás a jövendőbelink szüleinél,  egy állásinterú, egy fogadás...

Néhány egyszerű jó tanács:

Legyünk nyitottak, gesztusnyelvünk legyen határozott!

Figyeljünk a másikra!

Maradjunk szerények!

Legyünk  rövidek!