recenziók a gyerek- és a felnőttirodalomból avagy Anikó és Artúr 

G. Galgóczy Anikó

Molnár Zsolt Artúr

Rosie Rushton: Ne cirkuszolj, anyu!

 

A történet a kilencvenes években játszódik, Angliában. Ezek jelentősége számomra abban mutatkozik meg, hogy:

A benne szereplő kamaszok még vezetékes telefont használnak, és átmennek egymáshoz, ha nyugodtan szeretnének beszélgetni.
A szülők feltűnően nem vitatkoznak egymással, hanem – egy családot kivéve – a nők hallgatják, ahogy a férjeik megmondják a tutit.
Hosszabb szüneteket voltam kénytelen beiktatni az olvasása közben, ezért most erre fogom, hogy néha nehézséget okozott visszaemlékezni, hogy kinek ki a szülője vagy a szeretett/utált barátnője, ha valamelyik szereplő csak – angolszász vagy indiai hangzású – keresztnévvel utalt rá. (Neten talált kritikák alapján ez nemcsak velem fordult elő, de ez még mindig nem jelent semmit, csak közlöm.)

Direkt nem vontam párhuzamot egyik pontnál sem a könyv hátterét adó kor és a mai világ között, hiszen éjjel-nappal ömlenek ránk a nevelési, párkapcsolati tanácsok, kommunikációs stratégiákat népszerűsítő anyagok. Tudjuk ezeket mindannyian, unjuk is már talán.

 

Amiben viszont nincs változás, azok a kamaszok érzelmei: szép vagyok-e, tetszem-e, mit akarok csinálni, cikinek tartják-e a szüleimet a barátaim, szeret-e a családom stb. Ha nem is mindegyikkel, de néhány aggódással valamennyien megküzdöttünk tizenévesen. (Remélhetőleg le is tudtuk ezeket mára, s saját gyerekeinknek nem adjuk tovább a frusztrációinkat, régi sérelmeinket. Ha nem, akkor dolgozzuk fel őket nagyon gyorsan, s helyettük legyen szíves mindenki eredeti ötleteket kitalálni, hogy mivel keseríthetné meg utódai életét. J)

 

De térjünk vissza a könyvre: miért ajánlom? Mert szórakoztató, „aha élményt” ad, ráadásul a lányok története folytatódik az írónő következő könyveiben is (hosszú iskolai szünetben ez szempont lehet),  de főleg azért, mert az egyik legfontosabb üzenetet hordozza: korra és nemre való tekintet nélkül tessék beszélgetni, vitatkozni, érvelni és ellenérvelni.

 

 És persze tessék olvasni, jó könyveket!

 

borkavilaga.com - Anikó és Artúr

recenziók a gyerek- és a felnőttirodalomból

Szerző: Gelányi Anikó

 



Vissza a bejegyzésekhez